Anya: Nézd, megrendeltem neked a polcot.
Mama: Jaj, köszi. Mondd csak, hová menjek érte?
Anya: Ez webshop.
Mama: Jó, mi a webshop címe? Holnap megyek.
Anya: Mama, ez webshop...
Mama: Értem én, hogy webshop, de mi a címe?!
*Mama és én a medencék felé, leülünk, Mama oldalra néz*
Mama: Hú, az ott a Győzike! Nézzedmá'!
*Győzike meghallja a nevét, idenéz*
Mama: Szia, Győzike! Hallom beteg voltál. Gyógyulgatsz már?
Győzike tekintete: Ez meg ki a rák?
Vacsora a hotelban:
Mama a pincérnek: Egy olyan "Józsi bácsi csemegéjét" kérnék.
Pincér: Máris hozom-
Én: Kicsit zsírosnak tűnik, biztos megeszed?
Mama: Jaj, hagyjál már. Az én gyomrom mindent kibír!
*pincér leteszi a 3 méter átmérőjű tálat*
Mama: Ez fincsi lesz.
*másnap*
Mama a klotyó felé: Ó, Józsi bácsi meg az a ki@@@szott csemegéje!
Néhány éve, nagyszülős nyaralás Debrecenben. Beszállunk a liftbe, mellettünk három néni.
Én: *csöndben a fal felé fordulok
Mama: *jó hangosan* Jóreggelt kívánok!!!
Nénik: *semmi válasz*
Mama: Milyen jó idő lett, nemde?
Nénik: *semmi válasz*
Mama: *halkan* Jó, ha nem, akkor nem.
Nénik kiszállnak, de annyit még hallani a beszélgetésükből, hogy "Ich spreche Ungarisch nicht. Und du, Marie?" (Én nem tudok magyarul. És te, Marie?)
Egyszer a nagymamámnál aludtam. Az éjszaka kellős közepén, halálra vált arccal ráztam fel:
- Mama, Mama!!!
- Mi az? Mi a baj?
- Mama, Mama!!!!!
- Mi van? Baj van?
- MAMA!!!!!!!!!!! Aludjál...
Én: Mama, tudok egy tök jó viccet. Miért nem lehet Petőfi Sándornak FILA táskája?
Mama: Na, mondjad!
Én: Mert csak tizenkét pontja volt *kuncogok*
Mama: Jaj, a kis butus! Miért nem szólt? Nekem sok pontom van, adtam volna neki...
Én: Kill... Me... NOW!!!!!!!! *giga-mega-epic facepalm*